Segítek egy kicsit... Pont 1 hét múlva utazom haza!:)
Ma már odaadtam a manager-nek (pontosabban a manager helyettesnek, Chantelle-nak, mert Matt holiday-en van) a felmondó levelemet (azt is vagy 1 óra alatt sikerült megfogalmaznom tegnap hajnalban... Kb. 10 különböző honlapról szedtem össze a pontos szövegét. Végül az egész kb. 3-4 mondat lett csak, de Chantelle azt mondta rá, hogy "perfect":) ). Egyszóval felmondtam... Olyan szomorú. Mármint persze, már várom, hogy hazamenjek, de olyan nagyon rossz lesz itt hagyni mindenkit... Nagyon-nagyon megszerettem a munkatársakat, és miattuk annyira sajnálom, hogy el kell mennem... Ráadásul mióta most csütörtökön megmondtam nekik, hogy jövő vasárnap elmegyek végleg, egyfolytában mondogatják, hogy jaj, ne menjek, vagy csak 1 héttel/hónappal később menjek, meg vagy 20 milliószor megkérdezték már, hogy "de miért mész el...?". Hát, nem könnyítik meg a dolgomat, az biztos... Már nem egy alkalommal éreztem úgy, hogy mindjárt elsírom magam. Hú, mi lesz majd itt jövő szombaton, az utolsó napomon, amikor végső búcsút veszek tőlük...
Fura amúgy. Még senkitől sem kellett úgy elbúcsúznom, hogy valószínűleg soha többé nem találkozunk. Még nem voltam képes hozzászokni ehhez a gondolathoz... Mit fogok én csinálni nélkülük...? Jaj de fognak hiányozni... (oké, ezt többször már nem ismétlem meg!)
Tegnap amúgy (pontosabban tegnapelőtt, hiszen már elmúlt éjfél, szóval pénteken) a Viki (a másik magyar lány az emeletünkről) elhívott magukhoz, és sütöttünk palacsintát:) Mivel elég sokat csináltunk, ezért kitaláltuk, hogy viszünk mindenkinek a Lillywhites-ba (mármint a mi szintünkön... Azért nem mindenkinek.), mert úgyis akartunk bemenni vásárolgatni (munkanapokon kicsit nehezebben megoldható, így viszont kényelmesen szét tudtunk nézni:) ). A Lillywhites előtt még elmentünk a St James's Parkba. Vettünk egy zacskó földimogyorót meg pitát, és etettünk mókusokat meg kacsákat:) Annyi mókust én még egy helyen, szabadon mászkálni nem láttam... Bár az már feltűnt, hogy Londonban valamiért meglepően sok mókus mászkál szabadon (a legelső munkanapomon is láttunk egyet Orsival a buszmegálló felé menet, ott ment el tőlünk kb 1-2 méterre...), de ez azért tényleg durva volt. Olyan kis édesek voltak... :) És elvették a kezemből a mogyorót. Viszont a kacsák/libák/vízi madarak közül az egyik megharapott! Oké, nem lett tőle semmi bajom, de akkor is...
A munkatársak nagyon örültek a palacsintának. :) Főleg a Bilal, aki ugyebár a Ramadán miatt nem kicsit volt már éhes, mikorra megérkeztünk... (Kashif szegény, akit szintén érint a Ramadán/böjt, sajnos nem volt bent már, úgyhogy ő lemaradt a jó kis magyar palacsintáról...) Amúgy nagyon vicces volt, amikor mondtuk a pénztárnál álló lányoknak is, hogy hoztunk mindenkinek palacsintát, mindenki otthagyott csapot-papot, betereltek minket a hátsó stock room-ba (raktár-szerűség...), és nekiálltak falatozni. :D Úgy, hogy közben az egész floor-on nem volt kb. senki (mármint aki nem vásárló)... :)
Amúgy mostmár tényleg csak kb. 2 gondolat forog egyfolytában a fejemben... Az egyik az, hogy mennyi mindent várok már a hazatérésemben (család, barátok, leendő suli, eljövendő pesti élet...). A másik pedig az, hogy mennyi mindent hagyok itt hátra... Az emberek, a helyek, az itteni berögzült szokásaim... És hülye helyzet, mert most jelenleg kb. mindkét dolog egyenlő nagyságúnak tűnik. És csak pörög és pörög az agyam... Jaj, de jó, hazamegyek, már úgy hiányoznak az otthoniak... Igen ám, de akkor itt kell hagynom a munkatársakat örökre, de legalábbis nagyon-nagyon hosszú időre... Igen, de cserébe hazamehetek, és otthon is "belevághatok a nagybetű Életbe". Persze, de ANNYIRA NAGYON FOGNAK HIÁNYOZNI! Hjaj, nehéz dilemma... :P De azért majd csak túl leszek az egészen...
És végeredményben azért nagyon várom már a jövő vasárnapot!:)
Na megyek is, lassan kidőlök itt a gép előtt... És az nem lenne túl jó.
Jó éjt mindenkinek, álmodjatok szépeket... :)
És 1 hét múlva TALÁLKOZUNK!!
Ui.: Sajnálom, ha ez a bejegyzés nem sikerült elég blogosra, hanem inkább naplósra, de legalább így a naplós stílusomat is megismerhettétek...
Na üdv:)
